A mai olasz konyha eredetét keresve egészen az ókorig, a Római Birodalom idejéig kell visszatekintenünk. Az itáliai Pompei városában, melyet i.sz. 79-ben a Vezúv elpusztított, a 18. században megkezdett ásatások során több száz személyes étkezőhelyet és konyhát, valamint beépített italpultokat is feltártak. Ezen ásatások és a fennmaradt írások is azt bizonyítják, hogy a mai Itália ízei Róma hagyományait követik.

Az étkezési szokások kialakulásában a gazdasági, a földrajzi és egyéb tényezők mellett kétségkívül szerepet játszott az olasz "életfilozófia" is. Az olaszok szeretnek enni, kedvelik a jó ételeket, ami nem feltétlenül drágát, különlegeset jelent. A legegyszerűbb ételt is olyan odaadással, mondhatni szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a drága vendéglők luxus fogásait.

Az olasz konyhát rendkívüli választékosság és könnyedség jellemzi. Ételeik készítéséhez leggyakrabban olívaolajat használnak, de más növényi zsiradékok is kedveltek. Az országot határoló tengerek bőségesen ellátják az olaszokat halakkal és rákokkal, ezen kívül állattenyésztésük nagy mennyiségben biztosít konyháikra szarvasmarhát, bárányt, kecskét, baromfit. A vadételek is nagy népszerűségnek örvendenek, legfinomabb csemegéik a vadszárnyasok és nyulak. Előételeik közül tésztafélék, közismerten igen kiváltságos helyet foglalnak el. A makarónit és a spagettit mindig frissen főzik, és olíva olajjal keverik össze. A tésztákra általában kevés öntetet tesznek, melyben a főszerepet legtöbb esetben a paradicsom játssza. Ezen kívül számos töltött tésztaféléjük van, amelyeket darált hússal, különféle ragukkal, vagy reszelt sajttal meghintve csőben sütve tálalnak. Zöldségekből is számos előételt készítenek. A nálunk is ismert kelbimbó, padlizsán és gombafélék mellett igen kedvelt az articsóka is. Ezeket köretként is tálalják. A különböző rizottókat és tojásételeket meleg előételként is készítik. Az olasz konyha, pirospaprikán kívül, valamennyi, nálunk is ismert fűszerfélét alkalmaz. Az ízesítésnél előszeretettel használják a rozmaringot és az oreganot is. A különböző ételekhez készített mártásoknál törekednek a szép színekre, ezért nem sajnálják a pénzt az egyik legdrágább fűszerre, a sáfrányra sem. Étkeik ízesítéséhez, akárcsak a magyarok az olaszok is gyakran használnak borokat, talán ezért is áll közel hozzánk az olasz konyha.


A pizza világszerte napjaink egyik legkedveltebb étele. Azon kevés étkek közé tartozik, melyet korra és nemre való tekintet nélkül szinte mindenki szeret, és amiből szinte bármikor le tud gyűrni egy szeletet. Na, de honnan származik a pizza, és mióta ennyi ember kedvence?

Maga a pizza szó az olasz "picea" szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak. A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. A pizzát Vergilius Aenisában említik először. A Cato (kr.e 209-149) által írt Róma történetében is említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". A kr.u. 79-ben "elpusztult" Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők. Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától.

Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. A 16. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a 18. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.

A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro e basta cosi sütödében dolgozott. 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz trikolór színeiből épült fel: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). Készítője elnevezte Margherita pizzának, a királynő után, tehát ez volt a legelső pizza, és innen ered sokak kedvenc pizzájának a neve.

1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínálták őket. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port'Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.

Az Egyesült Államokban a pizza a 19. század végén tűnt fel, olasz bevándorlók közvetítésével. Az első amerikai pizzériát valószínüleg Gennaro Lombardi nyitotta Manhattan Little Italy negyedében. Ma a pizzapiacon azok a cégnek dominálnak, amelyek házhozszállítást kínálnak. Viszonylag új találmánynak számít a gyorsfagyasztott pizza, melyhez sokkal olcsóbban lehet hozzájutni, mint a pizzériák pizzáihoz. A vevő hazaviszi, és saját sütőjében megsüti. Más kérdés, hogy ezeknek kevésbé jó az íze, mint a "rendes" pizzáké.